Hol is kezdjem... Gondolva az ismeretlenekre (bár szüleimen kívül más miért is olvasná ezeket a sorokat?) rövid bemutatkozással indítanék. Húszas évei közepén járó mérnök ember volnék, aki 3 évvel ezelőtt több félmaraton után fejébe vette, hogy eljött az idő szintet lépni és teljesíteni a legtöbb futó álmát a maratont. Sajnos vagy nem sajnos azt a felkészülést még nem tudtátok nyomon követni, se az azt követőt (bizony már 2x büszke maratonistának vallhatom magamat :)), de idén úgy döntöttem, hogy főként a magam szórakoztatására és motivációs célokkal naplózom a felkészülésemet. Ha esetleg mást is motiválni tudok a bejegyzéseimmel, hogy feszegesse a saját korlátait az csak még nagyobb motivációt fog jelenteni a továbbiakban.

Tudni kell rólam, hogy gyerekkorom óta komoly szerepet játszik a sport az életemben, ez főként a foci, tudom ennek ma kicsit kettős a megítélése, de szerettem és máig hobbi szinten űzöm. Ezt azért említettem meg így külön, mivel biztos elő fog fordulni, hogy egy-egy edzés helyett inkább a mi kis amatőr kispályás focicsapatunk meccsére fogok menni. Emiatt elnézést kérek a hardcore futóktól, de egy jó kis cross trainingre is szükség van, hogy ne unjuk halálra magunkat. Szóval évekkel ezelőtt azért nem a nulláról kezdtem bele a futásba. Első félmaratonom a 2016-os Vivicittá volt, amit 1:45:14-es eredménnyel zártam.

Ezt több félmaraton követte, meg pár spartan race is, hogy ne csak mindig az aszfaltot koptassam, meg nem árt néha a friss levegő is a szmog után. Régebb óta érlelődött bennem a gondolat, de csak 2017 nyarán mertem belevágni egy maratoni felkészülésbe, akkor is inkább csak úgy, hogy elkezdek felkészülni és majd előtte meglátjuk belevágjak e, maximum, hogy a felkészülés ne vesszen kárba a maraton helyett csak 30 km-es versenyre nevezek. Végül belevágtam. Kemény volt? Nagyon! Jött a fal? Jött! Szenvedtem? Mint az állat! De bassza meg, élveztem minden egyes percét, a sok szenvedés ellenére is, vagy pont amiatt, ki tudja. Végül 04:11:28 időmre valahol büszke vagyok, de szerettem volna 4 órán belül beérni, mivel nekem, mint átlag halandónak ez egy kemény, de reális célkitűzés. Ez a kisebb, nevezzük kudarcnak arra ösztönzött, hogy jövőre újra megpróbáljam a 4 órás határt áttörni. SPOILER: 2018-ban se sikerült. Azt hittem jobban sikerült a felkészülésem, mint egy évvel ezelőtt, amit a maraton előtt 2-3 héttel futott félmaratoni eredményem (1:38:23) is alátámasztani látszott. Utólag lehet ilyen közel a maratonhoz már nem kellett volna ennyire kifutnom magam, de akkor és ott nem így éreztem, nagyon jól esett a futás. Nem úgy, mint a maratonon. Kicsit később, mint egy évvel korábban, de a fal újra megjött, ám amíg tavaly át tudtam lendülni a holtponton, ezen a napon esélyem se volt rá. Így végül 04:22:56 idővel zártam, ami az egy évvel ezelőttinél is jó 10 perccel rosszabb. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor láttam elfutni a 4 órás iramfutókat magam mellett, ott már kicsit fejben is feladtam a versenyt és már csak az lebegett a szemem előtt, hogy minél kevesebb sétával érjek be a célba. 

De ez se szegte kedvemet ahogy látjátok, hisz újra itt vagyok, hogy megpróbáljam magam beküzdeni a 4 órás maratonisták táborába. Eddig az Endomondo alkalmazással és az általa összeállított edzésterv alapján készültem a versenyekre. Tudni kell, hogy az Endomondo tempó alapú edzésterveket állít össze, magyarul nem veszi figyelembe, hogy például aznap 200 km/h sebességű szembeszeled van, vagy éppen hegyen futsz, hanem finoman mindig emlékeztet rá, hogy éppen melyik tempójú zónákban kéne futnod. Ekkor gondolva egyet és a drága, megboldogult Erzsébet kártyának köszönhetően sikerült beruháznom egy Garmin Forerunner 635M típusú órába. Őszintén imádom, zenét is lehet vele hallgatni bluetooth fülhallgatóval, plusz Spotify lejátszási listákat is rá lehet tölteni, egyszóval minden egyes petákot megért. De ez itt nem a reklám helye! Amiért már régóta gondolkoztam egy futóóra beszerzésén az a pulzusmérés. Én eddig csak csuklós pulzusméréssel használtam és igen, tudom, hogy az igazán jó eredményhez pulzusmérő övre volna szükség amit én is szeretnék majd beszerezni, de eddig a csuklón mért pulzusra sincs sok panaszom. Azért, hogy ne a maratoni felkészülés legyen az első alkalom, hogy pulzus alapján próbálok felkészülni, beneveztem hát a 2019-es Vivicittára, pontosan 2 évvel életem első félmaratonja után. Ez egy jó tesztnek tűnt az órának is, meg nekem is, mivel láthattam, hogy fejlődtem e, érdemes lesz e így belevágni a maratoni felkészülésbe. 95%-ban pontosan végre hajtottam a Garmin által előírt edzéstervet, melynek meg is lett a jutalma, méghozzá egy 01:39:17-es félmaratonban. Az időeredményen túl, ami még jobban tetszett, hogy egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, könnyűek voltak a lábaim és minden egyes méterét élveztem a futásnak. IDE NEKEM A MARATONT, MOST AZONNAL!!!

Szóval itt tartunk most. Elkezdem a felkészülésem a harmadik maratonomra, amit Ti is nyomon követhettek. A következő bejegyzésekben igyekszem hétről hétre végig venni és naplózni a felkészülésemet, valamint beszámolni a nehézségekről, mert azok biztos, hogy lesznek. Várlak a következő részben!

Z.